Miami

vagy ahogy az itt élők hívják, SoBe!

igen, és egy hatalmas felkiáltójel a végén!
Az esti órákban érkezett meg a repülő, és rögtön egy idegenvezetésben is részesültem, a szállodába menet.
A gyönyörű szép felhőkarcolók, mint a karácsonyfa díszei világítanak minden este, külön-külön egyéniségek!

Már ami a repülőn is feltünt, hogy mennyire sok itt a vízfelület, mindenhol csatornák a szárazföldön belül, elkerített lakótömbök, melyek mesterséges tavakként verik vissza fényt, és a jet-legtől táncoló felhőkarcolók után a SoBe esti forgataga!
SoBe, annyit tesz, hogy South Beach, a kétarcú sziget ország Miamin belül.
Azért kéttarcú, mert az éjszakai élete olyan mint a karnevál, a nappali pedig mint egy nyugodt nyaraló város, csend honol mindenütt.
Igen, ugyanígy találkozik a szegénység és gazdagság ellentéte is, sajnos.
Az emberek itt reggel 6, 7 óra körül mennek a partra futni, utána pedig az Art Deco Óceánparti éttermei előtt görkoriznak, bicigliznek, ébredezik a város...
A víz a legmelebb tengervíz, amit valaha éreztem, beeleértve Szicília tengerkék mediterrán gyönygyszemét is.
Tipikus Amerikai kép, a felhőkarcoló és a szörfös, pláne ilyenkor, amikor erősen fúj a szél.

Jellemző, hogy a szörfözésre alkalmas break point a felőkarcoló tövében van.
Mindenhol pálmafák!
Mindenki mosolyog, rengeteg a gazdag ember, gyönyörű autókkal, szép ruhákkal, pompás ebédekkel.
Ami rendkívül meglepő, az a méretek!
Minden nagy, hosszú, és bőséges, és a szokások is teljesen mások, a leg szembetűnőbb, hogy minden ok nélkül megszólítanak az utcán, beszélgetnek az emberek, és persze az ételek!
Akkora adag ebédet kaptam, hogy azon gondolkoztam, hogy fogom tudni megenni...
Persze sikerült és rendkívül finom volt! Rendes amerikai hamburgert ettem, hogy kipróbáljam, és el kell hogy mondjam, hogy szerintem még holnap reggel se leszek éhes, a sültkrumpli pedig füszerekkel együtt sült, szóval... ínyenc falatok!
Már alig várom, hogy kipróbálhassam a friss tenger gyümölcseit is!
Épp most fejeztem be a magán úszkálásomat a tetőteraszon, mert itt ez is szokás, általában társasházakban laknak az emberek, ami ugye nem nagyon meglepő, viszont a legtöbb épülethez tartozik medence is a lakók számára.
Holnap a szállodából átköltözöm a saját apartmmanomba, vagy ahogy itt hívják, stúdió, és rendkívül hálás vagyok az itt élő embereknek, mert csak kérdeztem, és segítőkészen mondták, hogy merre menjek, kit keressek, így találtam rá.
A ház a tengerparton van, eléggé tipikus, viszont egy érdekessége van, hogy a világ minden tájáról jöttek, akik lakják, Németországtól New Yorkon át Argentínáig, a saját medencéje az Óceán partján van, és a kertkapun keresztül rögtön a part van a természetes környezetükben lévő pálmafákkal!